Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Neil Gaiman:
STARDUST


Kapj el hulló csillagot,
ejts teherbe egy tököt,
súgd meg, hol a tűnt napok,
vagy ki patkolt ördögöt,
hablány hol zeng, s mi segítsen,
hogy az irígység ne csípjen,
s hol kél
a szél
mely tisztes lelkeket segél.

John Donne: Dal (részlet)
(Eörsi István fordítása)


Van egy falu valahol a viktoriánus Angliában, ahol a helybeliek egy falat, pontosabban egy falba vágott átjárót őriznek. Senki nem jöhet át odaátról, és a falusiak is csak ritkán merészkednek a nyíláson túli rétre és a réten túl nyújtózó erdőbe. Ha szél fúj a fal mögül, a tűz furcsán elszíneződik, szivárványos szikrák pattognak ki belőle, a falubeliek szívét pedig megmagyarázhatatlan vágyakozás tölti el ismeretlen kalandok után. Kilencévente különös beszédű, ismeretlen illatú, díszes ruhájú látogatók érkeznek messzi tájakról, és azon az egy napon, mikor szabad az átjárás és találkozhatnak a falon innen élő néppel, varázslatos portékákat — palackozott álmokat, öröklevendulát, éjköpenyt, vihartojást — adnak és vesznek a réten felállított piacon.

Dunstan Thorne, egy jóravaló ifjú gazda csak egy csinos csecsebecsét keres a piacon menyasszonyának, de a kristályvirágokat árusító vénasszony segédje, egy macskafülű, bíborszemű, gyönyörű lány miatt kissé letér a járt útról. Az eredmény kilenc hónap múlva jelentkezik: a falba vágott átjárónál egy kosárba tett csecsemőt találnak az őrök, akinek a takaróra tűzött cetli szerint Tristan Thorne a neve. A család persze mindent elkövet, hogy óvja a felnövekvő Tristant az anyai örökségtől, de ha valakinek tündérvér folyik az ereiben, nem arra ítéltetett, hogy birkákat neveljen élete végéig egy farmon. Tristan mit sem tud származásáról, egy nap azonban a világ leggyönyörűbb és legkedvesebb teremtése, Victoria Forester azt ígéri neki, bármit kérhet tőle, ha elhozza neki a hullócsillagot, amit együtt láttak lepottyanni valahol a falon túlra.

Tristan felkerekedik hát, de — hiába a tündérvér — segítség és jó tanács nélkül menthetetlenül elveszne Tündérországban, ha nem találna kísérőkre és védelmezőkre. Szüksége is lesz rájuk, hiszen nem csak ő indult a csillag keresésére: Stormhold kastélyának és birodalmának örökösei közül azé lesz a trón, aki megtalálja a csillagot. Egy sűrű erdő mélyén pedig három banya egyike fiatalságot vásárol magának és elindul, hogy megszerezze egy újabb csillag szívét magának és nővéreinek... Megkezdődik a hajsza a csillagért, amiről — akiről — kiderül, hogy valójában egy élőlény, és egyáltalán nincs kedve Tristannal tartani Victoria Foresterhez, feláldozni a szívét három vénséges banya megfiatalodásáért vagy belekeveredni Stormhold örökösödési harcaiba.

Titkos társaságok, testvérgyilkosságok, kísértetek, gyilkos erdő, beszélő fák, villámokra vadászó repülő hajók, utazás felhőn, mogyorós pelévé változó hősök, unikornis és oroszlán — minden adott egy igazi tündérmeséhez, mely mégis több, mint egy szokásos gyerekmese. Ez nagyrész Gaiman boszorkányainak köszönhető: a csillag szívéért induló lény nem holmi vasorrú bába, hanem hatalmas, ősöreg boszorkánykirálynő, egy hármas entitás egyik aspektusa, aki annyira nem emberi módon gondolkodik és cselekszik, hogy igazán gonosznak sem nevezhető: pusztán attól félelmetes, hogy olyan más. Gaiman a Sandmanből ismert Fúria/Erinnüsz/keresztutak istennője vonalat viszi tovább, az ott megismert könyörtelenséggel üldözik itt is a csillagot, és ehhez a könyörtelenséghez bizony a Thessaly-féle véres-beles mágia is hozzátartozik. Nincs itt semmi szépelgés varázserejű drágakövekkel, kristályvirágokkal és szikrázó varázspálcákkal, itt a hatalomnak valóban ára van, és az ár valakinek az élete. Itt döglött menyét beleiből jósolnak, amit úgy nyúznak meg, „ahogy egy gyereket bújtat ki a pizsamájából az anyja”. A Tristanék nyomába eredő szépséges, megfiatalodott, ereje teljében lévő boszorkány szabadidejében csontnyelű obszidiánkéseket fen a szívkiszedéshez, és nem elég, hogy egyetlen döféssel szemen szúrja a csillagot védelmező gyönyörű unikornist, de rothadó, felpüffedt hulláját még újból fel is éleszti, hogy hasznát vehesse. Ezeknek a boszorkányoknak az eszén nem járna túl Jancsi és Juliska, és Tristanék tündérországi utazása is attól kap súlyt, hogy egy ilyen lény üldözi őket — ezért lesz érett tizenkét évesek és a tündérmesék iránt fogékony idősebbek számára is remek olvasmány a könyv: elbűvölő, tündéri, de pont annyira félelmetes, hogy nem fájdul meg a gyomrunk a vattacukoríztől. Ráadásul a mese-lezáráson Gaiman szokás szerint csavar egy kicsit; happy end is meg nem is, de az olvasó azért elégedett.

A Stardust különböző kiadásokban jelent meg, a legszebb a klasszikus tündérmesés rajzokkal illusztrált változat, melyet Charles Vess követett el, és díszdobozban is kiadták. Ebből adunk a cikk mellékleteként egy kis ünnepi ízelítőt.

diane