Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Neil Gaiman:
ANANSI BOYS


Kövér Charlie Nancy rég nem kövér már, beceneve mégis kitartóan végigkíséri egész életét — és bármennyire is fantasztikusnak tűnik az elképzelés, Charlie egészen biztos abban, hogy mindez kizárólag azért van így, mert a nevet az apja, Mr. Nancy ragasztotta rá. Hiszen legyen szó bármiről, Mr. Nancy egész egyszerűen... meghatározó jelenség. Remek példa erre maga Charlie, aki a szülei válása után az édesanyjával Floridából a messzi Londonba költözött. Elhagyta az akcentusát, kellően unalmas szakmát választott, ráadásul balszerencsés, mulya, jóindulatú felnőtté vált, mégsem bír megszabadulni az életet nagykanállal habzsoló, bajkeverő apja befolyásától, aki mellett (és miatt) világéletében kínosan érezte magát. Mr. Nancy váratlan halálával viszont a kínosság egészen új dimenziói tárulnak fel előtte.

Egyrészt kiderül, hogy az apja valójában Anansi volt, a pókok istene, az örök tréfamester. És Charlie-nak állítólag van egy sohasem látott testvére, akit Spidernek hívnak. Nem mintha Charlie komolyan hinne ebben az egész butaságban. Csak egyetlen egyszer, egészen picit bizonytalanodik el... De ennyi éppen elég is. Váratlanul felbukkan Spider, aki sajnálatos módon sokkal többet örökölt apjuk isteni természetéből, és hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, beköltözik fivére életébe. Így aztán Charlie kénytelen azokhoz a természetfeletti erőkhöz fordulni segítségért, amelyekben nem is hisz, és ezzel mesés, mulatságos és helyenként egészen kalandos események láncolatát indítja el. (Nem is beszélve a madarakról.) Amikor pár évvel ezelőtt Neil Gaiman úgy döntött, hogy az amerikai álom sötét szívébe vezető Amerikai istenek után a fanyar brit humor zászlóvivője, P.G. Wodehouse emlékének ajánl egy regényt, ez még nem okozott nagy meglepetést, hiszen eddigi munkáiból sem hiányzott a humor, legfeljebb az adagolás változott. Persze Gaimanről lévén szó az Anansi Boys sem nélkülözi a sötétebb tónusokat, de a mérleg serpenyője ezúttal sokkal inkább a könnyed szórakoztatás irányába billen. Összességében talán a Terry Pratchettel közösen írt Good Omens — magyarul Elveszett próféciák — című vállalkozásához hasonlítható, mely a világvége nonstandard elcserélt Antikrisztussal, angyalokkal, démonokkal és az Apokalipszis Négy Motorosával.

Az Anansi Boys valóban olyasmire sikeredett, mint egy fantasyel kevert Wodehouse-regény, csetlő-botló főszereplővel, romantikával, bőségesen adagolt véletlenekkel és félreértésekkel, egy kis krimivel, némi vérrel, no meg mítoszokkal és vénséges vén istenekkel. A végeredmény egy nem túl vaskos, szórakoztató regény, abból a fajtából, amivel vigyázni kell a metrón, mert néha félhangosan felkuncog rajta az ember. Személy szerint jobban kedvelem Gaiman kissé komolyabb, komorabb dolgait, de a szöveg így is igen hamar legyőzte kezdeti bizonytalanságomat.

Az Anansi Boys kötődik ugyan az Amerikai istenekhez, de nem közvetlen folytatás, sőt valószínűleg tökéletesne élvezhető annak ismerete nélkül is. (Akik ellenben folytatásra vágynak, olvassák el a Robert Silverberg szerkesztette Legends című antológia második részében — nem tévesztendő össze a magyarul megjelent Legendák II-vel — a Monarch of Glen című novellát, mely Shadow/Árnyék skóciai kalandjairól szól.) Azoknak, akik nem az amerikai, hanem az angol kiadást szerzik be, függelék jár ajándékba, ami bónuszként egy kimaradt fejezetet, interjút és a szerző kézírásos jegyzetét is tartalmazza.

brainoiz