Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Marc D. Giller: Hammerjack


Marc D. Giller tizenhat évesen írta az első sci-fi regényét azzal a szándékkal, hogy híres és gazdag legyen. Amikor ez nem sikerült akkor, beiratkozott a texasi A&M egyetemére és diplomát szerzett tudományos újságírásból. Ezután ismét belekóstolt az írogatásba és több stílusban is kipróbálta magát, horrorban, thrillerben, történelmi regényben egyaránt, de az első komoly munkája a Star Trek: The Next Generation tévésorozat egyik részének a forgatókönyve volt. Habár végül ebből sem lett semmi (éppen ezt az epizódot le sem forgatták), már olyan sok helyen ismerték a nevét, hogy csak idő kérdése volt, mikor ír végre valami olyat, aminek a kiadását bevállalja valaki. Így jelent meg 2006-ban a Hammerjack a Bantam Spectra gondozásában.

A regény gibsoni cyberpunk környezetben játszódik, de a helyszínek atmoszférája a Blade Runner című film képi világából, míg az akciójelenetek a Mátrixból kölcsönöznek bizonyos elemeket. Miután a terrorizmus már legalább száz éve szétzúzta az országok szerinti területviszonyt, a világ rendezettebb részét a Kollektíva nevű szervezet irányítja. A rendfenntartás mellett rendkívüli odafigyeléssel őrzik az Axist (Tengelyt), ami nagyjából az internet és a mátrix egyfajta keveréke. Külön egységet hoztak létre a hackerek, másnéven a hammerjackek elfogására, akik szupertitkos vállalati információk ellopásával és eladásával foglalkoznak. Emellett a Kollektíva fennhatóságán kívül eső, nomádabb területeken kifejlődött az utca szubkultúrája, az Inru, ami a modern tudományok és a számítógépek túlzott használatának elvetését és egy tisztább öntudatot hirdet a híveinek.

Dr. Cray Alden, a regény főhőse egykoron híres hammerjack volt, ám manapság a Kollektívának dolgozik és a volt szakmabelijeit vadássza le sorban. Egy rosszul sikerült akció után új megbízást kap, és hamar kiderül, hogy ezúttal nem holmi piti bűnözőket kell bevinnie. A megbízók a Kollektívát irányító Gyülekezet tagjai, több évtizede tudattárolókba lehibernált milliárdosok. Úgy tűnik, hogy létrejött valami olyasmi, ami eddig csak elméletben létezett: a szintetikus intelligencia. A saját öntudatára ébredt, magát Lyssának nevező értelmet azonban nem lehet kordában tartani. Feltörte a biztonsági rendszert abban az épületben, ahol tárolják, és több száz embert lemészárolt. A Gyülekezet azt gyanítja, hogy az Inru hammerjackjei állnak a katasztrófa mögött, és felbérelik Dr. Aldent, hogy járjon az ügy végére. Kíséretként mellé rendelik az emberfeletti képességekkel rendelkező Avalont testőrnőnek, ám egy árulást követően kiderül, hogy mindenki más oldalon áll, mint ahogy eredetileg tűnt. Dr. Alden üldözötté válik, egyedül a Heretic nevű, notórius hammerjackben bízhat, miközben azt is ki kell derítenie, hogy mi közös van saját magában és Lyssában.

A Hammerjack sodró lendületű, élvezetes olvasmány, ráadásul nem követi a fentebb említett művek sablonjait, így nem érdemes összehasonlítani velük. Van benne annyi eredeti ötlet, hogy önmagában is megállja a helyét, és bár az utolsó száz oldal nem annyira erős, mint lehetne, még így is jó könyv. A jelenetek szépen kidolgozottak, az akcióval teli pillanatok annyira részletesek, hogy az olvasó szinte maga előtt látja a történteket. Ma már nincs izgalmas sci-fi legalább egy valamire való fordulat nélkül, tehát nem kell hiányolni a csavarokat sem, de szerencsére Marc D. Giller olyan irányba vezeti a történetet, hogy az ember a továbbiakban se tegye le a könyvet valami izgalmasabb után kutatva. Sajnos terebélyesebbnek nevezhető mérete ellenére sem tudunk meg túlságosan sokat a fő- és mellékszereplők múltjáról, és hatalmas jellemfejlődés sem figyelhető meg, de mivel egy bemutatkozó regényről beszélünk, mindez talán megbocsátható.

Az előbbiekből adódóan teljesen egyértelmű, hogy a Hammerjack korántsem korszakalkotó alapmű, de ezt talán vehetjük pozitívumnak is, hiszen manapság a sci-fin, és pláne a cyberpunkon belül mindenki akkora világmegváltásokra törekszik, hogy végül az ideák jócskán felülmúlják a megvalósítást. Marc D. Giller esetében nem ez a jellemző, létező alapokhoz adott hozzá néhány eredeti elképzelést, és pont így lett kellemesen fogyasztható a műve. Egyszer nyugodtan elolvasható, van benne annyi izgalom és ötlet, hogy az ember akár a folytatásra is befizessen, ami szintén 2006-ban jelent meg Prodigal címmel.

flynn