Arturo Pérez-Reverte:
La Piel del Tambor
The Seville Communion
Hacker hatol be a Vatikán számítógép-hálózatának a szívébe, és mielőtt nyomtalanul eltűnne, kurta, de annál érthetetlenebb üzenetet hagy a Szentatyának. „Mentsétek meg a Könnyező Miasszonyunkat”, kéri az ismeretlen, és miután kiderül, hogy a szálak egy régi sevillai templomhoz vezetnek, Lorenzo Quart atyát, a Külügyi Kapcsolatok Hivatalának nyomozóját küldik Spanyolországba.
A szóban forgó templom, az Iglesia de Nuestra Senorita de Las Lagrimas, azaz a Könnyező Miasszonyunk lebontásra váró, ódon épülete Sevilla szívében, a szűk, fehér utcák rejtekében. A barokk templom pusztulásra van ítélve, de a jelek szerint nem adja magát könnyen. Két védelmezője azonban már meghalt, és a jelek szerint senki sem hiszi el igazán, hogy baleset végzett velük. Néhány haláleset, egyházon belüli hatalmi játékok, egy dúsgazdag andalúz nemesi család, egy gátlástalan üzletember és egy százéves, tragikus szerelmi történet bonyolódik egymásba a regény lapjain, és igen ingatag pókhálót alkot, az örökké kikerülhetetlen, vénséges templommal a kellős közepén.
Ebben a kusza rengetegben kell eligazodnia a tehetséges, fiatal és jóképű Lorenzo Quart atyának; nyomozása során egyre mélyebbre lábal a szövevényes kapcsolatok ingoványába, ahol néhányan akadályozni próbálják, mások az életére törnek vagy egyszerűen beleszeretnek, és a bűnügyi történet egyre kevésbé emlékeztet krimire, sokkal inkább kibicsaklott életek krónikájára, háttérként Sevilla gyönyörű városával. A szerző azért természetesen nem hagyja cserben az olvasóit, és nem hiányozhat a műfajhoz illő, meglepetésekkel előrukkoló befejezés.
A könyv nem Pérez-Reverte legerősebb munkája: kriminek nem kiugró, megoldásai nem mérhetőek például az El Club Dumas csavarjaihoz — habár az elmaradhatatlan fordulatok itt sem hiányozhatnak —, és mai szemmel nézve az internettel, hackeléssel foglakozó részek picit avíttasnak tűnhetnek. Ami azonban messze kiemeli a bűnügyi regények sorából, az a szerző figyelemreméltó íráskészsége: a felsorakoztatott szereplők életteliek és cseppet sem szokványosak, a helyszínek pedig valóban az olvasó elé idézik Sevilla forró utcáit és narancsfákkal beültetett patióit, az Aranytornyot meg a lustán csordogáló Guadalquivirt.
brainoiz
|
