Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

China Miéville: Looking for Jake


Akik futólag ismerik az angolszász fantasztikus irodalom aktuális szerzőit, azok China Miéville neve hallatán valószínűleg féltéglányi regényekre gondolnak úgy első asszociációként. Akiknek volt alkalmuk megismerkedni valamelyik könyvével, ezt kiegészíthetik mondjuk a helyenként barokkos prózával vagy a szokatlan ötletekre épülő, monumentális világalkotással, különös tekintettel a bizarr városokra és furcsa lakóikra. A fentiek leginkább az írónak széles körű elismertséget hozó Perdido Street Station-re jellemzőek, ami valószínűleg a legismertebb munkája is, adott tehát a kérdés: vajon mire képes Miéville a novella jóval szűkösebb keretein belül? A 2005-ös Looking for Jake címre hallgató antológiából talán kiderül.

A tíz plusz egy elbeszélés (azért a plusz, mert helyet kapott a kötetben egy rövid képregény is) általános jellemzője, hogy a Perdido... terjengősségét — jegyezzük meg, olykor joggal — kifogásolóknak ezúttal semmi panaszuk nem lehet: kompakt, elegáns történetek kaptak helyet a nem túl vaskos könyvben. A már-már Miéville védjegyként szolgáló new weird, avagy a groteszk is inkább csak az ötletek újszerűségében és néhány felvillanó jelenetben mutatkozik meg, a mindennapi életet a fantasztikummal keverő történetek kollekciója urban és dark fantasy, néha horror, pár scifisebb beütésű darabbal. Az írások az első és az utolsó regény, a King Rat és az Iron Council közötti periódusból származnak, és majdnem mindegyik megjelent már korábban különböző antológiákban vagy magazinokban.

Változatlan viszont Miéville ötletparádéja, a hangulatteremtés, a társadalomkritika és természetesen a város. A Looking for Jake fantasztikus történetei ugyanis London különböző sötét aspektusaiba vezetnek (egyetlen írást leszámítva, de Londont New-Crobuzon füstös városgigászában sem nehéz felfedezni), hol hétköznapi, hol rögtön hihetetlen szituációkba. Mivel egy novelláskötetről nehéz konkrétumokat mondani az élvezeti érték alapos legyilkolása nélkül, az alábbiakban szigorúan spoilermentes kedvcsináló következik.

A címadó Looking for Jake egy furcsa és megmagyarázhatatlan apokalipszis utáni Londonban kíséri főhősét vándorútjára — ha történetben nem is, hangulatban igen erős darab, jó kezdés. Akik a regényekben felfedezni vélték a dark fantasy nagymestere, H. P. Lovecraft hatását, azok elégedetten bólogathatnak a Cthulhu 2000 című HPL-emlékkötetből átemelt Details láttán (mi látsz, ha túlzottan elmerülsz a részletekben?), habár szerény véleményem szerint ezt kenterbe veri a sokkal "lovecraftosabb" Different Skies, egy magányos öregember hátborzongató kálváriája egy ócskapiacon talált holmival.

A kötet egyetlen novellája, ami konkrétan a Bas-Lag sorozat kedvelőinek szól (és másnak valószínűleg kevéssé érthető), a Jack, ami New-Crobuzon legendás igazságosztójának, a büntetésből szörnyeteggé műtött Jack Half-a-Prayer sorsát villantja fel a Perdido Street Station után és az Iron Council előtt.

A képregény, amit az igen tehetséges Liam Sharp rajzolt, profin el van készítve, de messze nem a kötet legütősebbje. A házakkal beszélgető férfi (az iraki háború visszásságait is érintő) története (Foundation), a bevásárlóközpont gyermekmegőrzőjének félelmetes titka (The Ball Room), a varázsló elszabadult famulusának vándorútja (Familiar) külön-külön mind remek írások, de a kötetben akad néhány szubjektív kedvencem, amelyek mellett nem ütnek annyira.

Ezek közül az egyik, a Reports of Certain Events in London a városok fejlődését vizsgálgatja. Szellemes alapötletre építve, a valóság és a fikció összemosásával dolgozik — China Miéville, a szerző egy bizonyos Charles Melville-nek címzett, de tévedésből neki postázott különös levelezésből próbálja kihámozni egy titokzatos társaság bizarr ténykedését a brit fővárosban. A másik kedvenc, a kisregényméretű The Tain utolsó elbeszélésként mintegy keretbe foglalja az antológiát, és visszatér London egy másik apokalipszis utáni jövőjébe, ahol civilizációnkat rendkívül ismerős, mégis mérhetetlenül idegen hódítók igázzák le.

Összegezve azt mondhatnám, hogy Miéville szűkösebb terjedelemben is fel tudja villantani mindazokat az erényeket , amelyek a kortárs fantasztikum egyik legjobb szerzővé teszik. A Looking for Jake talán nem olyan letaglózó, mint a regényei, de ez bizonyos szempontból akár erény is lehet. Aki szereti a szerző munkáit, nem fog csalódni, aki nem, az tehet még egy próbát, aki pedig nem ismeri, nyugodtan kezdheti ezzel az antológiával.

brainoiz