Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

David Mitchell: Black Swan Green


David Mitchell előző regénye, a Cloud Atlas bravúros és meghökkentő vállalkozás volt, ahol egymásba ágyazott történetekből, több évszázadot és különböző műfajokat felölelve állt össze a teljes kép. Új regénye, a Black Swan Green első pillantásra nem is különbözhetne jobban ettől. Egyetlen év egyetlen szereplő szemszögéből, egzotikus helyszínek helyett a vidéki Anglia tespedtsége, főszereplők kavalkádja helyett egy visszahúzódó kisfiúval a középpontban.

1982-t írunk, amikor még az atomháború hideg árnyéka nehezedik a világra, Anglia kurta fegyveres konfliktusba keveredik Argentínával a Falkland-szigetekért, a Thatcher-kormány vasmarka megroppantja az országot, a helyi pubban a Space Invaders videojáték a legmenőbb, és a sulidiszkóban a „Video Killed the Radio Star” a sláger.

A helyszín Nagy-Britannia, a Black Swan Green nevű kisváros Worcestershire-ben, ahol egyébként egyetlen hattyú sem él. Télen fullasztó a szürkeség, tavasszal folyamatosan kopog az eső, nyáron zöldellnek a sövények, ősszel pedig rozsdaszínű és ködös minden. Black Swan Green a vidéki Anglia esszenciája, jellegzetes mikrokozmosz a falusi pubbal, a környező erdővel és a külvilágba — a nagy semmibe — vezető lovaglóösvénnyel.

A Black Swan Green a tizenhárom éves Jason Taylor egy évét meséli el ebben a kisvárosban, valahol a gyerekkor és a majdnem felnőttkor közötti kurta űrben. Akiknek a posztmoderngyanús Cloud Atlas sok volt, megnyugodhatnak, mert ez egy szépen, szómágiázás nélkül, lineárisan megírt elbeszélés. Mitchell persze valamennyit ezúttal is kísérletezik a struktúrával: tizenhárom történetről van szó, amelyek tulajdonképpen különálló novellák, mégis leheletfinom szálak fűzik őket sorban egymáshoz — legyen az akár egy szó, egy elcsípett mondat, egy újból felbukkanó tárgy —, így formálódnak a részek folyamatos ívet leíró regénnyé. (Ha már a finom utalásoknál tartunk, érdemes megjegyzeni, hogy egy szereplő révén az egész regény kapcsolódik a Cloud Atlashoz, amit mellesleg szintén egyetlen közös szereplő fűzött a Ghostwrittenhez*.)

A Black Swan Green azokról a fontos dolgokról szól, amelyek egy tizenhárom éves fiú életében igazán számítanak, középpontban a megfelelni vágyással, ami meglehetősen nehéz egy olyan közegben, ahol minden kimondatlan farkastörvények szerint működik. Az iskola örökösen változó társadalmában csak az számít, ki kinek a barátja vagy a padtársa, a státuszt az jelzi, hol ül az osztályban, az iskolabuszon vagy a menzán. Elég egyetlen rossz lépés: bárki kitaszítottá válhat, és onnantól maga a pokol, ha mondjuk négy felsős jön szemben az utcán. Jason ráadásul többszörös hátránnyal indul a nagy versenyben, mert dadog és a tehetősebb középosztályból származik, de szerencsére arról senki sem tud, hogy álnéven verseket ír (és mellette elmeséli ezt a tizenhárom történetet).

Jason története egyébként nem egy kitaszított fiú kálváriája. Ő csak az átlagosnál éppen egy kicsivel zűrösebb kamasz életét éli, ami most, miközben fokozatosan hámozza ki magát a gyermekkor hártyájából, különösen küzdelmesre sikerül, köszönhetően számos külső tényezőnek: beavatási szertartás a helyi galeriben, egyre nyilvánvalóbb feszültségek a családban, egy tévében közvetített háború és a hirtelen valósággá váló halál, egy tanulságos hétvége a tengernél, az első igazán fontos döntések és az első csók, egy felfedezőút, egy cigánykaraván és egy vándorvurstli...

A Black Swan Green-ből Mitchell előző regényeihez hasonlóan nem hiányzik a fantasztikum, csak ezúttal jóval visszafogottabban (bár nem kevéssé hatásosan) van jelen. A forrása ezúttal egy képzeletgazdag fiú narrációja, ami egyrészt színes szűrő (talán tényleg kísértetek járják az erdőt, talán valahol létezik egy elveszett alagút a környéken, talán tényleg csodatevő ereje van a bolond öregasszonynak), de Jasonnal ellentétben az olvasók már megláthatják mögötte a nyolcvanas évek Angliájának valóságát, a vidéki élet visszásságait, az emberi képmutatást vagy rosszindulatot.

A Black Swan Green mesterien megírt könyv, néha mulatságos és néha nagyon szomorú — amilyennek egy tizenhárom éves fiú történetének lennie kell. Nem kamaszregény, hanem egy kamaszról szóló regény azoknak, akiknek még rémlik, hogy amit ma hétköznapi, érdektelen apróságnak tartunk, valaha életünk legfontosabb pillanatai voltak.

brainoiz

*Magyarul Szellemírók címmel jelent meg az Ulpiusnál.