Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Robert Holdstock:
Mythago Wood


Holdstock 1948-ban született az angliai Kentben. A háborítatlan erdő meg a lápvidék közelsége a jelek szerint olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy ezt később különböző regényekben volt kénytelen megörökíteni az utókornak, melyek közül a legismertebb, a Mythago Wood 1985-ben World Fantasy díjat is nyert. Nem véletlenül.

A Mythago Wood főhőse az angol Stephen Huxley, aki a második világháború borzalmai után hazatér komor, vidéki udvarházukba, de a megérdemelt nyugalom helyett kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy a birtok peremén terpeszkedő áthatolhatatlan rengeteg, a Rhyope Wood újabb áldozatot követelt magának a családból. Gyermekkorában fivérével együtt tehetetlenül nézték végig, hogy édesapjuk, George Huxley miként áldozza fel a feleségét és gyermekeit mohó szenvedélyének, a végtelen ős-rengeteg tanulmányozásának. Ennek ellenére Christian ugyanannak a megszállottságnak a jeleit mutatja, mint édesapjuk, és még az sem riasztja vissza, hogy George Huxleynak valószínűleg az erdő vette el az egészségét és a józan eszét. Stephen borzongva veszi észre, hogy fivére megváltozott; ráadásul újabb meg újabb utakra tűnik el a rengetegben, ahonnan minden alkalommal egyre zaklatottabban és nyúzottabban tér vissza. Stephen hiába próbálkozik a rejtély megfejtésével, az erdő egész egyszerűen nem ereszti beljebb, amikor pedig fivérét próbálja szóra bírni, mindössze ködös célozgatásokkal kénytelen beérni egy Guiwenneth nevű lányról és egy szörnyetegről a rengeteg közepén.

Holdstock regénye legalább annyira szól az erdőről, mint a benne bóklászó, elveszett emberi lényekről. Fojtogató, vénséges és idegen birodalom ez, ahol kihaltnak hitt állatok csörtetnek az avarban, semmivé válnak a fákon inneni huszadik század vívmányai, és nem marad más, csak a kőkori népek, a rómaiak vagy a középkori emberek félelmei — és azok életre kelt alakjai, a mythagók.

A mythago — „mythic imago” — Holdstock több regényének is központi témája. Az ősi, érintetlen rengetegben hatalmas erők szunnyadnak, és ezek kölcsönhatásba kerülhetnek az emberi tudatalattival, ahol megőriztük a különböző mitikus lények idealizált formáját. Ez az alak, a mythago — Arthur vagy Robin Hood, Boudicca királynő, kelta vagy pikt héroszok, akárki — természetes környezetében fel is bukkanhat: kezdetben árnyék a látómező peremén, zavaró jelenlét, mely egyre erősebb lesz, hús és vér alakot ölt, fegyvert visel... és ölni is fog, ha kénytelen. Az idealizált figura minden hódító néppel, kulturális változással együtt átalakul, vagy éppen ahhoz a személyhez alkalmazkodik, aki életre keltette. Mint például George vagy Christian Huxley.

Mindezt Stephen az apja naplójegyzeteiből kénytelen kibogarászni, miután Christiannak nyoma vész. A lehangoló, fenyegető és sötét téli erdő azonban továbbra sem engedi, hogy fényt derítsen a rejtélyre, egészen addig, amíg a birtokon fel nem bukkan Guiwenneth, ugyanúgy, mint korábban az apjának vagy Christiannak — és ezzel őt is ugyanolyan megszállottság keríti hatalmába, mint őket, ugyanúgy foglya lesz a megállíthatatlanul sodródó eseményeknek, pedig azt sem tudja, saját mythagóit vagy valaki másét üldözi. A lányt ugyanis elrabolja egy különös csapat, és Stephen újdonsült társával, Keetonnal — aki egy franciaországi bevetés során már járt egy másik, hasonló erdőben — egyre mélyebbre hatol az erdő különböző rétegein át a középpontig, ahol az a titokzatos szörnyeteg, az Urscumug vár rájuk, akit szoros szálak kapcsolnak a Huxley fivérekhez...

A Mythago Wood nem érdemtelenül kapott World Fantasy-díjat: a jungi archetípusok, a történelmi háttér, az izgalmas történet (még akkor is, ha nem kimondottan cselekménycentrikus fantasyről van szó) egyedi keveréket alkot, és természetesen mindezt csak súlyosbítja a fojtogató hangulat. A téli udvarház árnyai, az erdő vén fái, a titokzatos mythagók borzongató és szépséges birodalomba csalogatnak.

A mythago-téma Holdstock több regényében felbukkan, újra körüljárva, elmélyítve, más szemszögekből vizsgálva az erdőt. A Lavondyss és a The Hollowing újabb szereplőket vonultat fel (akik laza szálakkal természetesen kapcsolódnak az első könyvhöz vagy egymáshoz), az eddigi legutolsó munka, a Gates of Ivory, Gates of Horn pedig visszatér a Huxley családhoz, és amolyan előtörténetként Christian Huxley életével és megpróbáltatásaival foglalkozik. Holdstockról többi műve alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy meglehetősen szoros kapocs fűzi a keltákhoz, piktekhez, gótokhoz, és mellesleg van neki egy Merlinről szóló sorozata is.

brainoiz