Peter S. Beagle

David Brin és
az Uplift-saga

Orson Scott Card és
az Alvin Maker-ciklus

Neil Gaiman

Barry Gifford

China Miéville

Alan Moore

Mervyn Peake és a Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte

Tim Powers

Dan Simmons

Neal Stephenson

Tad Williams

Tim Powers


Tim Powers 1952-ben született, Buffalo-ban, szökőnapon. Összesen tizenkét születésnapja volt. Hét fiatalabb testvére van. Családjával még gyermekkorában Kaliforniába költöztek és azóta is kerüli a fizikai kontaktust a hópelyhekkel. Második generációs ír-amerikai, aki állítja, ha visszatérne az őshazába, jogot formálhatna a „John Power” szeszfőzdére.

Kilencedik születésnapja előtt és után is (1983, 1985) Philip K. Dick díjjal tüntették ki az Anubisz kapui (Anubis Gates) és a Dinner at Deviant's Palace című könyveiért, egy évvel tizenegyedik születésnapja után (1993) pedig a műfajában a legnagyobb szakmai elismerésnek számító World Fantasy díjat kapta meg Last Call című regényéért.

A kaliforniai éghajlat jó hatással volt amúgy is bontakozó írótehetségére; egyetemi évei alatt itt ismerkedett meg későbbi bűntársával, James P. Blaylock-kal, akivel William Ashbless néven verseket közöltek az egyetem irodalmi folyóiratában. Ugyancsak diákkorában találkozott K.W. Jeter-rel és Philip K. Dick-kel, akikkel később fenekestül felforgatták a tudományos-fantasztikus irodalmat. Dick Valis című művének két szereplőjét, a főhős társait Powersről (David) illetve Jeterről (Kevin) mintázta meg, és kalandjaik nagy része valóban megesett velük. Dick élete utolsó tíz évében közeli szomszédja és barátja volt Powersnek, és az ő gondjaira bízta regényei és novellái eredeti kéziratát.

Powers idővel tagja lett egy másik „triumvirátusnak” is; egy időben Jeterrel és Blaylock-kal közösen alkottak. Az általuk képviselt ál-történelmi-fantasztikum rövid definíciója kapcsán később, a Morlockok éjszakája (Morlock Night) című könyv körül kibontakozott vitában Jeter a steampunk szóval hivatkozott magukra. A közhiedelemmel ellentétben nem William Gibson és Bruce Sterling Difference Engine című közös regénye kapcsán született meg a definíció; utóbbi mű a steampunk talán keményvonalasnak nevezhető irányzatát képviseli, ahol a steam szó szerint a gőzgépekre utal, a viktoriánus technika (gyakran sohasem létezett) csodáira, a punk pedig a huszadik század végének depressziós, agresszív hangulatát vetíti vissza egy száz évvel ezelőtti társadalomra. Jeter esetében a definíciót nem kell ennyire szó szerint érteni: ő már 1979-ben a viktoriánus kor és a fantasy, valamint a sci-fi ötvözését tartotta a következő nagy durranásnak.

A steampunk végül nem aratott igazán átütő sikert; művelői, bár számos kiemelkedő regényt írtak a műfajban, sosem voltak képesek nagy tömegeket megmozgatni választékos és történelmileg kidolgozott, ám néhol szándékosan torzított kalandregényeikkel. A steampunk a földi történelem apró, árnyalatnyi (valós és kitalált) részletei iránt fogékony, igényes olvasóközönség rétegműfaja maradt.

Az 1983-ban megjelent Anubisz kapui is a steampunk címkével illetett regények közé tartozik. Habár tizennyolc évvel ezelőtt született, mind a mai napig alapműnek tartják: egyedi ötvözete a H.G. Wells-i tudományos-fantasztikumnak, a történelmi kalandregénynek, Charles Dickens Angliájának és a korai gótikus horror-irodalomnak.

A történet szerint egy különc milliomos különleges felfedezést tesz és hőseit egy fantasztikus időutazással 1810-be röpíti vissza, Samuel Taylor Coleridge és György király Angliájába. Az alapötlet már önmagában is ígéretes, bár klasszikus buktatót rejt magában — az időutazás paradoxonát —, melyet Powers kifinomult, elegáns és aprólékos mozdulatokkal kerül el, s így regénye egyike a fantasztikus irodalom legjobban sikerült időutazásainak. Dickensi színekkel festi meg London alvilágát és arisztokráciáját, bemutatja a nyugat-európai megszállás alatt senyvedő Egyiptom politikai válságát, a korabeli feljegyzések, naplók és újsághírek alapján továbbgondolja az akkori farkasember-hisztériát, a szabadkőműves páholyok történetét és felidézi az ókori Egyiptom szövevényes mitológiáját.

A kor társadalmi és kulturális jellemzőinek beépítése, több műfaj sikeres és tartalmas ötvözése és a rengeteg apró szálon futó történet összeolvasztása egyetlen, találó csattanóvá — ezek a steampunk néven elhíresült műfaj „védjegyei”. Az Anubisz kapui azonban úgy lett a steampunk egyik klasszikus darabja, hogy szakított ezekkel a hagyományokkal. Kezdetben, még a regény megírása előtt Powers, Jeter és Blaylock tíz kötetre szóló szerződést írt alá a Corgi könyvkiadóval — a legendás Arthur királyról szóló könyveket vártak tőlük: Arthur a százéves háborúban, Arthur a második világháborúban, Arthur az ipari forradalom korában... A sorozat azonban sosem készült el, mert a kiadó 1975-ben letett a tervről. Powers két Arthur-ötletéből, az 1750-ben és az 1810-ben játszódó elemekből gyúrta össze az Anubisz kapui-t — kihagyta Arthurt, Merlint, kiegészítette a megmaradt töredékeket és egy új, egyedi stílusú regényt hozott létre.

Az Anubisz kapui sci-fi körökben ismertté és kedveltté tette Tim Powerst, s két évvel később borzongató poszt-apokaliptikus víziója, a Dinner at Deviant's Palace is megkapta a neki kijáró elismerést. Ebben az időszakban sokan Philip K. Dick hatását vélték fölfedezni műveiben, különösen a szürrealitás iránti vonzódásában, melyet az utólag Fault Lines névre keresztelt sorozatában érződik leginkább. Ennek a sorozatnak az első darabja a Last Call, amely 1993-ban elnyerte a World Fantasy-díjat.

Érdekes elem Powers könyveiben egy gyakran visszatérő alak, az Anubisz kapui-ban is felbukkanó, másutt csak emlegetett William Ashbless költő. Állítólag 1785-ben született és 1846-ban halt meg — szörnyen torzult testű nyomorék volt, aki helyhez kötött életmódot élt —; az 1800-as évek első évtizedében érkezett Angliába, de a jelek szerint még az 1970-es években is publikált a Cal State Fullerton irodalmi folyóiratában; kiterjedt levelezést folytatott, sőt, kiváló szakács volt, akinek receptjeit még napjainkban is kiadják. Ashbless természetesen Powers és Blaylock agyszüleménye; azért találták ki, mert a hetvenes években az egyetemi lapok a felforgató témáktól félve nem szívesen publikálták diákok verseit. Ashbless azóta szinte minden Powers könyvben szerepelt, valamint feltűnik Blaylock Digging Leviathan című könyvében, és Steven Brust és Emma Bull Freedom & Necessity című regényében is. Legnagyobb szerephez mégis az Anubisz kapui-ban jut, itt derül fény fontosabb életrajzi adataira. Az azóta alakult International William Ashbless Society ál-elemzéseket közöl költészetéről és az ún. tóvidéki költőkre (Wordsworth, Coleridge) tett hatásáról. Persze akadtak olyan szerencsétlenek, akik komolyan vették Ashblesst és mindent megtettek, hogy fölkutassák nyomait.

Tim Powers, James P. Blaylock, K.W. Jeter és Philip K. Dick egyedi munkássága a hetvenes-nyolcvanas évek sci-fi íróinak egész nemzedékére volt nagy hatással, az „aranykor” utáni új generáció úttörői közül ezidáig mégis csak Dick műveit ismerhette meg a magyar olvasó (illetve elszórtan Jeter egy-két regényét). Noha Dick kétségkívül megkerülhetetlen alak, itt az ideje, hogy alkotói körének egy másik tehetséges tagjával is megismerkedjünk — reméljük, kiadóink is úgy akarják majd.

herbie

Az Anubisz kapui két kötetben, 2001/2002-ben jelent meg a Szukits-Valhalla kiadónál, Juhász Viktor fordításában.