Warren Ellis: RED

A következőkben kitárgyalt miniképregény ugyan 2003-as, de nem csak a közelgő filmadaptáció miatt lehet érdekes 2009-ben, hanem azért is, mert remekül megidézi az akkori amerikai elnökkel kapcsolatos általános hangulatot. Jack stílusos szikársággal ismertet.

•

Rövid írás lesz ez, mivel maga a képregény sem túl hosszú (mindössze három részes), és nem is túl bonyolult. A sztori nagyjából annyi, hogy a CIA új igazgatója úgy dönt, el kell tüntetni a valaha létezett legjobb gyilkosukat. Aztán ezt megbánja. Nagyon. Egyszerű, mint a faék; ez, meg az apró kitekintések teszik élvezetessé.

Ellis sikeresen figurázza ki a képregény születésének idején (2003-ban) érvényes amerikai kormánypolitika álszentségét, az iskolaudvarok rémeit jellemző zsarnokoskodást és a “régi iskola” valódi gonoszságát az új CIA-igazgató és évtizedek óta szolgáló helyettese személyében.

A kettőjük személyisége közötti különbség adja a sztori második vonalát; a fő szál természetesen Paul Moses, “a” gyilkológép. Pontosabban a nyugdíjas gyilkológép, aki békében, bár karrierjét rémálmok formájában fel-felidézve él az emberektől távol, mígnem az új menedzsment fel nem fedezi létezését. Megteszik a megfelelő lépéseket, az akció viszont reakcióval jár, mint  az ismert mondókában („Volt egy török, Mehemed”)…

A történetmesélés fontos eszköze a játék az idővel; rengeteg bullet time-jellegű képkockát kapunk, levegőben álló golyókkal és fröccsenő vérrel. A gyakorlatilag folyamatos erőszak az egymás után következő, megfagyott pillanatok miatt lesz érdekes. A mozdulatsorok stroboszkópszerűen felvillantott részletei nagyszerűen illeszkednek Cully Hamner tiszta vonalakkal és kevés színnel dolgozó, józan stílusába.

Úgy érzem, tartozom két „apró kitekintés” megörökítésével. Az egyik a rendszeresen feltűnő, hagyományos irodai kellék, az elnöki arckép: Bush leginkább egy retardált csimpánzra emlékeztet rajtuk. A másik egy flashback képkocka, ami elárulja, hogy Paul Moses állt a Füves Dombon (a guglin Grassy Knollként keresd) 1963 novemberében.

2008. június 12-én jelentették be, hogy a képregény megfilmesítésén ügyködnek. Most az előmunkálatoknál tartanak; 2010-re tervezik a bemutatót. A rendező Robert Schwentke, aki nemrég fejezte be az Időutazó feleségét, illetve várhatóan Bruce Willis és Morgan Freeman fognak szerepelni benne. Mindamellett kétségeim vannak. A képregény szikár, letisztult stílusa, alkalmi monológjai nagyon könnyen válhatnak giccsessé és ostobává.

Cikkek a filmadaptációról