Toby Barlow: Sharp Teeth

Nagy szeretettel üdvözöljük az endlessen az első elbeszélő költeményt, ami ráadásul vérfarkasokról szól. Rorimack ismertetője egy formabontó műről, ahol horror, noir és ügyvéddé változó vadállatok alkotnak egy nagy szabadverset.

•

Ha pár hónapja kérdeznek, azt válaszoltam volna: az elbeszélő költemény, mint forma, halott. Paródiák még születnek, fordítások és újrafordítások is, de ez a század mintha nem igazán kedvezett volna a nagyepikának. Ugyanúgy nem jött ki jól ez a pár év a klasszikus szörnyek közül a farkasembereknek sem – minden csak a vámpíroktól meg a zombiktól hangos.
Ez lett volna a válaszom tavaly. Azután kezembe került Toby Barlow 2008-as kötete, a Sharp Teeth.

A Sharp Teeth elbeszélő költemény. Ne számítsunk hexameterekre – ahogy a helyszín sem az Égei-tenger, hanem Los Angeles városa. A szabadversben megírt költemény hol pörgős freestyle reppet idéz, hol dalszövegként szólal meg, néhol pedig nem több, mint feszesre tördelt próza – és meglepő módon mégis összeáll, mégis működik. Magával ragad a szöveg, annak ellenére, hogy a szokatlan forma végig megmarad másnak, idegennek.

A más, az idegen beköltözik Anthony Silvo életébe is. Felcsap sintérnek, és csakhamar sorra tűnnek el a kollégái. Akit megtalálnak, azokkal is mintha nagytestű, óriás kutyák végeztek volna. Közben odabent, a ketrecekben néhol kutyától is meglepő értelemmel és türelemmel várnak új gazdára az ebek. A különös körülményeket feledteti a szerelem – hogy azután még különlegesebb kalandokba sodorja a kutyapecért.

Lark Tenantnak, a jónevű ügyvédnek bőven kijutott a kalandokból. Gondosan felépített terve dugában, falkáját elárulták, szétmarta egy rivális kutyasereg, a szuka, aki összetartotta a fiúkat, lelépett, és Larknak menekülnie kell:  minden utcán vadásznak rá.
Vadászok üldözik Annie-t is, akit a határon túlról hajtottak ide, Los Angelesbe. És a jelek szerint az üldözők végre rábukkantak. Ő csak magát és a falkát akarta védeni, nem is sejtette, mit szabadít a nyakába azzal a gyilkossággal.

Toby Barlow látszólag összefüggéstelen szálakat kuszál össze, hogy a tempó fokozásával ezek a szálak megfeszüljenek, és a nagyváros káoszából kiemelkedjen egy olyan legenda, amely a történelem előtti időkben született, ám máig eleven.
Igazi kutyatörténet ez – szeretetről szól, összetartásról, és ezen az sem változtat, hogyha eldurvul a játék, hogyha a fenyegető morgás után kivillannak az éles agyarak.