Sherlock Holmes (Guy Ritchie filmje)
A klasszikus Sherlock Holmes-sztorik és/vagy Jeremy Brett rajongóinak, akik riadtan várták, hogyan fogja Guy Ritchie radikálisan átértelmezni a popkultúra mesterdetektív-alapvetését, talán némi megnyugvást jelenthet Jack spoilermentes filmismertetője. Benne: steampunk, modern szemléletmód, sorok közé rejtett, elegáns reklám a szerkesztőnek!
•
Nagy elvárásaim voltak ezzel a filmmel kapcsolatban. A három húzónév (S.H., Guy Ritchie, Robert Downey Jr.) többé-kevésbé garantálta, hogy elégedetten kelek majd fel a moziszékből. Nem is kellett igazán csalódnom, bár az elején… valami nem stimmelt. Nem tudtam volna azonnal összefoglalni, micsoda, de valami miatt az egész nem tűnt kiegyensúlyozottnak, valami nem volt rendben. Több mint fél óra kellett, de rájöttem a hibára, és miután felderengett a megoldás, jóleső sóhajjal fészkelődtem mélyebbre az ülésben. Már tudtam, hogy a vártnál is jobban fogok szórakozni.
Ez a Sherlock Holmes nem viktoriánus thriller, nem kosztümös kalandfilm. Ez, barátom, egy bona fide steampunk akcióvígjáték. Nyilvánvalóan nagy segítség lenne, ha egy grandiózus léghajócsata-jelenettel indítanánk, de az talán túlzás lett volna: ehelyett kapunk néhány futurisztikus szerszámot, egy-két gépet, ami Nikola Teslának is becsületére válna és egy egyáltalán nem viktoriánius értékrendet vagy stílust képviselő szereplőgárdát. A Lennon-napszemüveges Holmes pusztaöklű bokszolóként keres némi zsebpénzt – egyébként komolyan arra gyanakodtam, hogy kravmagás technikákat használ, de utánaolvastam és kiderült, hogy brazil dzsiudzsicu. Watson keményebb, mint egy SAS-felcser, és mindkettő megfelelően extrovertált (előbbi) és talpraesett (utóbbi) nőt fogott ki magának. A (majdnem)főgonosz Lord Blackwood (mellesleg a színészt, Mark Strongot kifejezetten kedveltem pl. a Rocknrollában) még éppen eléggé sátáni ahhoz, hogy ne legyen nevetséges, a mellékszereplők pedig hozzák a tőlük elvárt kétdimenziós jellemábrázolásokat. A Sherlock Holmes-karakter és –világ bírja mindezt. Holmes lehet fiatal és öreg, szimpatikus és akár ellenszenves, lehet steampunk vagy átírhatják Palahniuk stílusára. Holmes bírja.
Mellesleg Guinness-rekorder: több mint hetven színész játszotta, több mint kétszáz filmben.
Néhány ismertető célzott arra, hogy Holmes és Watson kapcsolata talán szorosabb, mint baráti. Egyszerre értem és nem értem, miért mondják ezt: Holmes hisztisebb, mint egy század menstruáló rendőrnő, amikor szóba kerül Watson házassága, de mindemellett… egyáltalán nem tűnik melegnek. Egy akarnok kiskölyöknek inkább, aki doktor House-hoz méltó magasságokba emeli az öntörvényűséget (sőt Tony Stark is eszembe jut róla, mert – mint említettem – vígjátéki, és ezért szórakoztató).
Visszatérve a Sherlock Holmes-ra: ez egy modern film. A lehető legtávolabb áll A pokolból-tól (From Hell) és Johnny Depp byroni rendőrfelügyelőjétől. Guy Ritchie a House mellett a Max Payne 2-nek (vagy a Discoveryn futó Time Warpnak) is rajongója lehet, gondolom a bunyóknál használt bullet time-effektből. Tudom, régi és elcsépelt trükk, de nekem tetszik. Örülök, ha látom. Ráadásul itt narráció kíséri: Holmesnak van ideje részletezni, mit tesz és ez milyen sérüléseket fog okozni.
Narrációról szólva, kellemesen meglepődtem a szinkronon. Fordítássznob vagyok, aki örömmel általánosít (magától értetődően negatívan), ha a filmen vagy tévében hallható magyarra ferdítések kerülnek szóba. A rengeteg tükörfordítás, a szakterülettől idegen jelentések majdhogynem fizikai fájdalmat okoznak. Aggódtam, amikor rájöttem, hogy egy magyarul beszélő filmet fogok megnézni, de igazán nincs okom panaszra: egy decens, kirívó hibáktól mentes, régiesebb beszédstílust hozni próbáló szinkronnal találkoztam.
Mindent egybevetve, ez egy családi mozi. A nők imádni fogják Robert Downey Jr. viharvert és romantikus kinézetét, és/vagy Jude Lawt, aki ez egyszer kisfiús és komolykodó, a tizenévesek az akciójeleneteket és a látványt, a geekek a látványt és a steampunk utalásokat, mindenki más pedig a sitcom-szerű könnyedséget és a poénokat. A háttérben sertepertélő méggonoszabb Moriarty felvillantásai pedig még az imdb-nél is egyértelműbbé teszik, hogy az alkotók már dolgoznak a folytatáson.
Loading ...
Következésképp nem Sherlock Holmes film. A licencre volt della, ám a brand etikettet felrúgták.
Módomban állt az összes Arthur C. Doyle által írt Sherlock Holmes novellát és kisregényt eredeti nyelven olvasni, továbbá pár kapcsolódó próbálkozást úgyszintén (Stephen King “The Doctor’s Case” c. szösszenete kiemelendő, hűen illeszkedik témájában és stilisztikailag is). A Sherlock Holmes “brand etikettet” ezek ismeretében a következőképp fogalmaznám meg:
- Viktória-korabeli díszletek. A karaktereket felhasználó egyéb írók valamint az eredeti műveket, vagy a “hordalékot” filmre vivők többsége törekedni próbált erre, csakhogy írásról lévén szó az eredeti művek meghatározó kelléke nem a szinpadi értelemben vett díszlet, hanem a stilisztika és nyelvhasználat. -Verily, a próbálkozó urak és hölgyek e tekintetben vajmi csekély hitelességet vallhatnak magukénak.
- “Kikacsintásoktól” való eltekintés. A próbálkozók nagy része ebben is elbukott.
- Idiótáskodás és poénkodás nem képezi részét. Mégis, a számos utólagos próbálkozásban melyek a főbb karakterek nevét és néhány jellemzőjét kísérelték meg felhasználni, ez talán a legjellemzőbb vonás. Másik közös jellemzőjük az ócskaság, ripacskodás, mai zsargonnal “gagyizás”.
- Kasztrendszer. A társadalmi osztályok oly mereven elszigetelődtek egymástól, hogy a szókincsük, fogalmazásmódjuk és kiejtésük is elkülönülő, beazonosítható volt. Elérkeztünk az A. C. Doyle műveknek a korból és szociális elvárásokból fakadó jellegezetes hibájához, az ábrázolt karakterek párbeszédeihez. A szerző a polgári és az akadémiai nyelvezetet magáénak mondhatta. A “felső körök” nyelvét is bizonnyal megismerte kellően a műveiben történő hiteles alkalmazáshoz, ám az “alsóbb osztályok” szereplőit mesterkélt, erőltetett módon szólaltatja meg — nyilván kevéske tapasztalattal rendelkezett nyelvhasználatukról, megvetette azt, de még ha ismerte is volna, úriemberként csak bizonyos határig merészkedhetett volna el annak alkalmazásában.
- A sherlocki (doyle-i) dedukcióról, az okozati következtetésen alapuló nyomozási módszertanról írtak talán a legtöbbet e művek kapcsán, magam nem is kívánom részletezni azt. Pont annak okán hagytam utolsónak e felsorolásban, mert a fenti karakterisztikák viszont sem a műelemzésekben, sem a megfilmesítésekben nem kapták meg azt a figyelmet, mely — legalábbis számomra –, kiemeli a méltó feldolgozást a bukott próbálkozások posványából.
Kedves Jack! Az eredeti művek ismeretében a fentiek közül mely pontokat tudod megcáfolni, vagy ezeket elismerve jogosnak találod-e a cikked tárgyát képező produktumot továbbra is Sherlock Holmes mozifilmnek minősíteni?
well… get a life…?
Jack, ha Hoild írására ezt reagálod, ahelyett, hogy bővebb teret adnál, akár az Endless.hu hasábjain egy, a tiédtől különböző nézőpont kifejtésének (mondjuk egy vendégposzt formájában), akkor lehet, inkább te vagy az, aki szerezhetne életet magának.
Full disclaimer: lövésem sincs, kicsoda Hoild, de az általa írottakkal egyetértek, a szóban forgó film pedig minden, csak nem Sherlock Holmes feldolgozás - szerintem.
Jó, és? Továbbra sem értem, hogy miért velem próbál vitatkozni Hoild a Ritchie-film sherlockholmes-ságáról. Szerinte nem az. Oké. End of story.
A kommentben meglehetősen bő tere volt kurrogni (ha már nem volt jobb dolga éjfélkor). Ha ez nem elég, akkor sem velem, hanem a szerkesztővel kell egyezkednie. Valószínűleg kapni fog lehetőséget. A reagálásom nyilvánvalóan nem érdemi volt: pusztán arra céloztam, hogy nekem van jobb dolgom, mint filmesztétikai huzakodásba bonyolódni (valakivel, akit már a harmadik mondata után kurvára irritálónak tartok).
Illusztráció: http://xkcd.com/386/
De tudod mit, a te kedvedért teszek pár megjegyzést.
- S.H. egy jól megírt irodalmi szereplő. Egy kitalált személy. (Bár elmutogathatnám siket kézjelekkel, mint Holden McNeil a Jay és Néma Bob visszavágban.) Milyen kibaszott unalmas lenne már, ha mindenki csak a Doyle másolná újra meg újra meg újra, miközben az alapötlettel akármit lehet csinálni. Rockoperát, scifit, pornófilmet, balettet, akármit. Bírja. Hadd hozzak példákat: Gene Wilder Holmes-vígjátéka, Brainoiz (a fenti link), és a képregény, melyben Holmes Irene Adler halála után rájön, hogy ő csak egy kitalált figura és széjjelrobbantja a köré rajzolt világot, mert nem akar a nő nélkül élni. Baromira idegesít, hogy nem jut eszembe a címe.
- Franc tudja, ki birtokolja a licenciát (terhelt, zseniális magándetektív, XIX. sz, lakik 221/B Baker Street, barátja Dr. Watson, szerelme Irene Adler, ellenfele Moriarty prof, stb), első blikkre azt gondolnám, hogy ő is fenntartja a frankómegmondási jogot, mi mennyire S.H. és így előttem a kép, ahogy belőle és ügyvédeiből OMFG ROTFL IMMD-jellegű reakciót váltanak ki a fentihez hasonló, sherlockholmes-ságot méricskélő érvek - melyek egyébként engem továbbra sem érdekelnek, mert én jól szórakoztam. Kemény dolog ez tőlem, tudom. Nem mindenki képes rá.
A jogtulajok odafigyelnek, de úgy tűnik, Holmes “melegedésén” kívül az egyebekkel nem volt bajuk (amin biztosan sokat segített zsebeik elnehezedése):
“(…)Downey, Jr.’s comments have infuriated Andrea Plunket, who controls the remaining U.S. copyrights to the Holmes story, and she’s threatened to withdraw permission for a follow-up if Ritchie suggests the detective is more than just friends with his sidekick.
She says, “(…) I am not hostile to homosexuals, but I am to anyone who is not true to the spirit of the books.”
(forrás: IMDB)
(Kiemelés tőlem.)
Mondjuk sok követleztetést le lehetne vonni Jack writepunkjából és Hoild erős imperatívuszából. Tényleg. De azért azt mégse, hogy egy film, amelynek címe Sherlock Holmes, és a főhőse is Sherlock Holmes, az nem Sherlock Holmes film.
Trendi, de nem brandi, ez oké. És A.C.Doyle forog a sírjában. Vagy röhög. Ki tudja? (Tim Burton szerint a holtak inkább röhögnek és buliznak.)
Jó lenne, ha az irodalmat (legyen az akár képi) nem kellene a McDonalds-eszmeiség alapján értékelni, ahol az a cél - és törvény - hogy mindenütt, mindenkinek, ugyanazt. Mert nem lesz kevésbé hátborzongató ez, ha az elevek közepébe az úgynevezett minőséget állítjuk, és nem az olcsón előállítható, drágán eladható szart.
Dagenham: Most komolyan, Hoild karotnyelt, hihetetlenul arrogans hangvetelu “kritikajara”, amiben a neki fontos (masok szamara esetleg huszadrangu) szempontok alapjan koveteli, h Jack azonnal mondja meg, jogosan nevezheto-e Sherlock Holmes feldolgozasnak a film (ami azert is vicces, mert Jack egyszer se hasznalta a “feldolgozas” szot), megis milyen mas ertelmes valasz adhato, mint “get a life”?
Barmennyire is faj, de csak azert, mert vki elolvasta az osszes Sherlock Holmes tortenetet, meg senki se fog hozza rohangalni, h egyeztessen vele, mit szabad es mit nem csinalni Sherlock Holmes cimen, es milyen reszleteknek kell okvetlenul stimmelniuk benne, mint ahogy arrol se fogjak kikerni a velemenyet, h szabad-e lelkesedni a filmert v sem. Ez van, az elet kegyetlen.
Ettol persze meg mindenkinek joga van az eltero velemenyhez, de azt meg lehet fogalmazni ugy is, h nem vonjuk ketsegbe masok ugyanehhez valo jogat.
BTW: A magam reszerol imadtam a film minden egyes pillanatat, es mondom ezt ugy, h a polcomon ott sorakozik az osszes Jeremy Brett-fele Sherlock Holmes tevefilm DVD-n. Azt is masert szeretem, meg ezt is. Ha van, amiben nem ertek egyet Jackkel, az az, h szamomra ez a film a legklasszikusabb ertelemben vett kalandfilm volt, hasonloan az Indiana Joneshoz v a Karib-tenger kalozaihoz (mely utobbibol sajnos csak az elso resz lett igazan jo). Ahogy egyebkent erzesem szerint az eredeti Sherlock Holmes tortenetek is kalandregenyek ill -novellak, csak eppen az akkori kor ingerkuszobenek megfelelo kalandokkal. Mellesleg Sherlock Holmes es Watson figurajaban szerintem siman benne van az a potencial, ami az ilyen kalandokra is gond nelkul alkalmassa teszi oket. A film keszitoi nem tettek mast, mint jobban kiemeltek Holmes es Watson kuzdelemben valo jartassagat (azaltal, h gyakoribb es extremebb fizikai fenyegetettsegnek teszik ki oket) ill Holmes antiszocialis jellemet es hanyagsagat, ellentetben a korabbi filmes adaptaciokkal, ahol ezek szinte teljesen elsikkadtak. Egy szo, mint szaz, szamomra szokatlan, de izgalmas es szorakoztato ertelmezese volt ez a Sherlock Holmes univerzumnak. Izgatottan varom az elkerulhetetlennek latszo folytatast.
Holid!
És mi van Gaiman Cthulhu-s Sherlockja? Nekem az volt nagy kedvencem..
kavics: “A Study In Emerald”? Jaja, az odavag rendesen.
wice: nekem a kalandfilm az, amiben mennek valahová. :)
Jack: Hat, ezen nem fogunk osszeveszni, annal is kevesbe, mivel nincs objektiv definiciom, ami egyertelmuen elkulonitene az akciot a kalandtol. Pusztan szubjektive nekem ez inkabb volt Indiana Jones, mint Die Hard. Talan azert, mert egy akciofilmbol elegge kilogna egy olyan jelenet, ahol a fohos egy perc szunetet ker elethalal-harc kozben a fogonosz sameszatol, amig osszeszedi magat, es raadasul meg is kapja. :)
Dagenham: “Jack, ha Hoild írására ezt reagálod, ahelyett, hogy bővebb teret adnál, akár az Endless.hu hasábjain egy, a tiédtől különböző nézőpont kifejtésének (mondjuk egy vendégposzt formájában), akkor lehet, inkább te vagy az, aki szerezhetne életet magának.
A kommentek azért (is) vannak, hogy valaki kifejthesse, miben nem ért egyet az adott cikkel, és úgy láttam, Hoild pontosan ezt tette, részletesen megindokolva az álláspontját. Nem hiszem, hogy rögtön vendégposztot kellene iratni, amit egyébként sem a cikk szerzője, hanem én kérnék, ezért kár Jacken számon kérni ilyesmit.
w.i.n: A jogtulajok odafigyelnek, de úgy tűnik, Holmes “melegedésén” kívül az egyebekkel nem volt bajuk (amin biztosan sokat segített zsebeik elnehezedése)
az fel sem merült benned, hogy esetleg tetszett nekik?
kavics: Gondolkodtam a Gaiman iromány említésén, mert a műfajelegyítő próbálkozások közül valóban kiemelkedik.
Végül inkább a King-féle tisztelgést neveztem meg, mert az tisztán az eredeti műfajon belül marad, ott képes csavarni egy újdonságértékűt, és Gaimantól eltérően stilisztikailag-nyelvezetileg is zökkenőmentesen illeszkedik (direkt beleolvastam újból az ASiE-be, ott ez nem stimmel). A “The Doctor’s Case” külön meglepő volt egy olyan nagyiparos részéről, mint Stephen King, egyben bizonyítja, hogy megélhetési írásaiban csak a piachoz igazodik, tudna egyébként többet is. Félreértés ne essék, nem sorolom Doyle írásait a szépirodalomhoz, a maguk korában tisztes iparostermék volt mind, korabeli commercial mainstream.
0. A filmet még nem láttam.
1. Holmes “melegedése” kb. olyan rég óta téma, mint Batman és Robin viszonya.
2. Én örömmel néztem kiberpunk Rómeó és Júliát DiCaprióval, örömmel néztem szamurájLearkirályt Kuroszavával úgy, hogy nem sírtam vissza a shakespeare-i színházat. Úgyhogy jöhet a nem-holmes-holmes is.
3. Elmagyarázná valaki, hogy van remaining (U.S.) copyrightja egy olyan karakternek, akinek a szerzője 1930-ban meghalt?
(Jó, itt van magyarázat, de ez akkor is felháborító (Hogy valaki eljátsza a jogtulajt):
http://www.sherlockian.net/acd/copyright.html )
Sherlock Holmes film jó volt, még ha nem is követi az eredeti karaktert. Szórakoztató izgalmas és humoros ennyit tudok mondani a filmről. Igen eltér az eredeti karaktertől, de kérem, had legyen az alkotónak művészi szabadsága. Egyéb iránt az én kedvenc Holmes sztorim mindörökké a „Sátán kutyája” lesz. No, cső én jót szórakoztam, de meg értem, ha valakinek nem tetszett. Nem vagyunk egyformák és egy Holmes fan, ha fölháborodik, nem kell csodálkozni. Tényleg az eredeti karakter és a filmbeli még csak köszönő viszonyba sincs nagyon kivéve a nevet. Szóval én
Hoild kritikáját is elfogadom bár nem értek egyet velem mivel én jól elszórakoztam ennyi.
Holid: King azért ezt már elég sokszor bizonyította…. :-/
Na most már csak azt mondja meg valaki, mi az emlegetett képregény címe, amiben Holmes rájön, hogy ki is ő valójában. Google failed me. Szeretek ilyen alantas, az eredeti figurákhoz nem illő történeteket olvasni, itt lent a populáris kultúra mocsarában/mocskában.
Ráadásul úgy rémlik, hogy nem az eredeti neveik alatt futnak a szereplők (így volt olcsóbb).
Azt hiszem megvan valamelyik dvd-archívomban, de elég esélytelen, hogy előkerítsem.
brainoiz: de, simán lehet, hogy tetszett nekik a zsebnehezítésen túl is.
(btw, my two cents, ha bárkit érdekel: még nem láttam a filmet, de mivel a Brett-féle változat ill. a klasszikus megközelítés nagy rajongója vagyok, már az új trailereket is elborzadva néztem. ugyanakkor nem kérném számon az alkotóktól, hogy miért így képzelték el, formálták meg a maguk Holmes-figuráját - ha nekik (és másoknak) így tetszik, hát legyen, értelmezze mindenki a kánont saját szájíze szerint. nekem nem jön be - mint ahogy egy, a művészi szabadság jegyében rózsaszínbe öltöztetett, fénykard helyett méteres dildóval hadakozó Darth Vader se tetszene, kicsit sem, pl. -, de ez az én “bajom”. :))
Pedig az elmúlt időszak egyik legszórakoztatóbb filmje.
A brand etikett pedig már kifejezésként is annyira mérhetetlenül undorító, hogy ha felrúgták, hát örülök neki. De komolyan. Brand etikett. Erről nekem kb. az jutna az eszembe, hogy szabad-e dohánycégeknek úszóbajnokságot szponzorálniuk, nem az, hogy egy Sherlock Holmes adaptáció csak akkor TRÚ, ha az Alsóbb Néprétegek _szándékosan_ elrontott XIX. századi cockney tájszólásban beszélnek. Azért remélem, hogy egy hiba szándékos és merev ismételgetését nem gondoltad komolyan számon kérhető elemnek, kedves Hoild…
Holmes megformálásáról: a Jeremy Brett-féle Holmest szintén nagyon kedvelem, mert azon nőttem fel, de kamaszkoromban egyáltalán nem találtam felháborítónak az Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa c filmet, ahol Holmes és Watson középiskolás korú kollégistákként ismerkednek meg és egyiptomi kultisták után nyomoznak a viktoriánus Londonban (Mint film, ma már valószínűleg nem tetszene annyira, de az ötletben, hogy a klasszikus karaktereket új értelmezésben vigyék vászonra, nem látok kivetnivalót.)
Érdekes adalék, hogy állítólag azok, akik anno Basil Rathbone (http://en.wikipedia.org/wiki/Basil_Rathbone) alakításában ismerték meg Holmest (1939-46 közötti filmekről beszélünk), nagyon ki nem állhatták a Brett-féle alakítást, sőt a mai napig komoly vita tárgya, melyikük az autentikusabb :D
(érdemes beírni a google-be, hogy “basil rathbone vs jeremy brett”
egen, jellemző (mármint általános emberi, szerintem), hogy a valahogy elsőre megszeretett figurákat, termékeket stb nem szeretjük alternatív megközelítésben, tálalásban stb látni - hacsak az alternatív tálaló maga nem tartozik a kedvenceink közé, mert akkor izgalmas újításként éljük meg a találkozást. (vagy valami hasonló.) szóval aki szereti a Holmes-sztorikat, és ugyanúgy szereti Ritchie stílusát, annak vélhetőleg jobban bejön ez a cucc, mint azoknak, akik az egyikért nincsenek annyira oda. (persze, van kivétel is, én pl. kedveltem R. korábbi filmjeit, meg SH-t is, de a találkozásuk gondolata valahogy nem fogott meg.)
a brand etikett meg tényleg randán hangzik, de sztem egyáltalán nem hülyeség, még fiktív karakterek esetén sem. Yoda ne böfögjön és káromkodjon úgy, mint egy kocsis, Drakula gróf ne napozzon fényes délben Floridában, Vader ne öltözzön rózsaszínbe (és ne ugrándozzon ill. hemperegjen egy virágos mezőn… ja, bocs, ez megvolt) - mert akkor már nem azok lesznek ők, akik. szétesik a kép (a brand). vagy ha mégis ilyeneket tesznek, akkor legyen úgy tálalva és felvezetve mindez, “hogy csak na”.
Hoild elso posztjaban kiemelt nehany dolgot, amit illett volna betartaniuk a film keszitoinek.
Azt nem hiszem el, hogy ezek kozott szerepelt a kaszt rendszer merev fenntartasa modernebb valtozatrokban is, csak azert, mert az eredetiben ez meg jelen volt.
Komolyan?!
Ez olyan, mintha megkovetelnenk, hogy barki, aki a mai vilagban Lovecraft Cthulhu mitoszaval dolgozik, legyen rasszista, es abrazolja a feketeket bennszulott kannibalokkent.
En kifejezetten NEM erre vagyok kivancsi, amikor valami Cthulhus kerul a kezembe…
Tegnap láttam a filmet. Szerintem is rohadtul szórakoztató volt.
Az én értelmezésembe belefért a karakterek ilyen ábrázolása, és nem éreztem az eredeti meggyalázázásának.
(A brand etikettet meg felejtsük már el, kb. olyan nevetségesen hangzik, mint a politikai korrektség, aminek a jegyében nincs ombudsman, csak ombudsszemély)
[1] Sherlock Holmes itt is a részletek megfigyeléséből von le következtetéseket és azok nem sokkal meredekebbek, mint az eredeti történetekben lévők.
[2] SH Doyle-nál is excentrikus, arrogáns, addikt, másokkal nem sokat törődő figura, aki valósággal belebetegszik az unalomba, ha nem talál megfelelő kihívásra. Itt is az, csak életszerűbb.
[3] SH jó ponyvahőshöz méltóan nem csak az eszével, de az öklével is képes legyőzni bárkit. Volt olyan novella, amiben kiütött valami drabális kötekedő alakot. És rohadt jó erőben van - szintén rémlik, hogy miután az egyik ellenfele megfélemlítésből meghajlít egy piszkavasat ő puszta kézzel visszaegyenesíti (ami ráadásul nehezebb is :)) A filmben ezt a vonását jobban kiemelték, mint az eddigi feldolgozásokban. Engem ez sem zavart.
[4] Ha jól tudom (rég olvastam már SH-t, és nem is biztos, hogy mindet), az összes történtet Watson doktor tollából ismerjük meg, uh. tekinthetjük úgy is, hogy azok a valóban megtörtént eseteknek a viktoriánus normákhoz igazított, finomított leírásai voltak.
A filmen meg láttuk, hogy hogyan is ment ez valójában. :)
Az, hogy Watson mennyire más a filmben, mint a novellákban szerintem meg kimondottan jót tett az egésznek, és ha jól belegondolunk itt sem nagyon forgatták ki annyira az eredeti karaktert, mint ahogy az elsőre látszik.
Watson leszerelt katonaorvos, háborús sérüléssel, uh. valszeg nem egy nyámnyila alak. Ha meg tud maradni SH mellett, akkor nem lehet annyira naív sem, mint amilyennek Doyle-nál látszik. Nem hiszem, hogy egy olyan brilliáns elme, mint SH sokáig megtűrt volna maga mellett egy ostoba sidekickert.
Azt meg a film megnézése után sem mondanám, hogy igazából a két főszereplő között igaz barátságnál, meg a másik feltétlen tiszteleténél több lenne. SH reakciója meg inkább a barátja - aki az egyetlen ember, akire számíthat és elviseli az excentrikus viselkedését - elveszítésétől félő ember reakciója.
És még egy dolog, ami ellentmond a SH és Watson közötti homoerotikus kapcsolatnak: az egyik jelenetben bombát robbantanak, és SH inkább Irene-t, és nem Watsont próbálja menteni.
Egyébként kamaszként én is láttam a Félelem piramisát és nagyon tetszett, uh. nekem nyilván véremben van az eretnekség. :)
(Bocs, a hosszú postért)
Vicomte: Keblemre! :)
Nagyon jo (v legalabbis az enyemekkel egyezo, ami vegulis ugyanaz :)) megfigyelesek. Igencsak jo szo erre a filmre, h “eletszerubb” (mar amennyire egy kalandfilm eletszeru lehet). Olyan ez, mintha Watson szuroje nelkul figyelnenk Holmest es az esemenyeket, es olyannak latnank oket, amilyenek valojaban. Holmes joval tokeletlenebb, mint amilyennek a huseges Watson latja (v udvariassagbol/a kornak megfelelo szegyenlossegbol/stb lattatja), Watson messze nem annyira inkompetens, mint amilyennek szerenysegbol abrazolja magat, Holmes es Irene Adler kozott lenyegesen tobb van, mint amirol Watson tud/hajlando beszamolni, stb.
Ket hasznos link:
Az osszes Sherlock Holmes tortenet, eredeti illusztraciokkal, angolul, online:
http://168.144.50.205/221bcollection/canon/index.htm
A zsenialis ir kocsmanota a filmbol (boxmeccs ill vegefocim):
http://www.youtube.com/watch?v=jxBKgOyMzSc
Igen, az a szám nekem is extra vigyorgást csalt az arcomra.
Vagy 10 éve ez a kedvenc kocsmadalom. :)
Ha nem szentségtörés, akkor van belőle magyar verzió is, amit legalább annyira szeretek, mint az eredetit.
Merre van a magyar verzió?
itt van egy (vagy esetleg _a_) magyar verzio:
http://www.indavideo.hu/video/MEZ_Es_Hobo_-_A_Dublini_Uton
hat, hogy is mondjam… tiszteletre melto probalkozas, de.
Akkor már inkább a Pogues. Vagy a Dropkick Murphys.
Dropkick Murphys állat jó!
Tegyük hozzá, hogy a “Rocky Road to Dublin” a The Dublinerstől épp ez a ezzel a felállással (Luke Kelly énekel) azért az íreknél is valami éktelen nagy legenda :) szóval nem véletln, hogy épp ezt választották. Nagyon, nagyon ott van. És valami ritka zseniálisan használták fel a filmben.
De a vörös törpe laboratóriumában (aki a neve alapján szintén ír lehetett) végzett kis gimnasztikai gyakorlathoz is nagyon illett a zene. Sosem gondoltam volna, hogy az ír népzenére ennyire jól lehet verekedéseket koreografálni, de összességében nem meglepő.
Vicomte, veled pedig mindenben egyetértek, én a Sátán kutyájából emlékszem olyanokra, hogy Holmes egymás után sok olyasmit művel, amit ettől a változatától valahogy logikusabbnak is vélek, mint a Brett féle értelmezéstől.
Én megboldogult Jeremy Brett alakítását sem tekintem etalonnak, ám ő megpróbálta hozni az eredeti karaktert, a rendezés és a díszletek-kellékek pedig tartották az elvárható modorosságot. Esetében egy megszállott, szomorú kórképről beszélhetünk, szembeállítva Downey Jr vaskos amerikaiságával és clownoskodásával ugyanabban a szerepben.
A film hozza, amit vállal. Hoild sznob. Részemről pedig Dropkick Murphys verzió.
Üdv mindenkinek!
Jómagamnak is volt szerencsém elolvasni Doyle összes Sherlock-HOlmes regényét, imádtam. (érdekes a fent említett Dr.House utalás, mivelhogy szerintem az a karakter Mr Holmes kórházi sorozatba ültetett mása.. Félelmetesen jó megfigyelő, kegyetlenül intelligens, antiszociális, a rejtélyek éltetik, és.. sajna erősen drogos)
Félve néztem meg a tárgyalt alkotást, de be kell valljam, kellemesen csalódtam, és minden percét élveztem.
Igen, a Baker Street kicsit változott.. Irene Adler közelebb került Sherlock Holmeshoz, Wattson kevéssé viselkedik kutyaként, de szerintem ez belefér.
Aminek örülök, hogy nem egy az egyben levették a könyvet. Ugyanis azt nem lehet. És felesleges is. A könyv lényegesen jobb, mint bármelyik film, amit eddig láttam. Doyle zseniális.
Viszont a film nem is távolodott el annyira a karakterek, és történet lelkétől, mint lehetett volna. (ellenpélda: GYűrűk ura, Bourne rejtély.. rémálmomban se…)
Az eszköztár mai, de mégsem ultrasablon. Valami sajátos út a tömeg számára még emészthető, és az egyedi között. Nekem tetszett, és -bár félek a második részektől- várom a folytatást.
Ja, fent. Van egy történet, amiben nem Wattson ír, hanem maga a dedukció nagymestere tálalja elénk egy esetét
Egyénként én ellentmondanék annak,hogy az eredeti Holmes és a filmbéli mása nem lennének köszönőviszonyban… (bár az eredetiben tényleg több magasztosság volt néha, de ezt elnézhetem). Egyébként számomra Holmes legfőbb tulajdonságai (zsenialitás, hatalmas ego, tunyaság/hiperaktivitás, mérhetetlen szemtelenség, öntörvényűség) benne voltak a filmben.
Nekem csak a megismerkedésük egy mozzanata hiányzott, (”mégiscsak túlzás,hogy valaki bottal veri a holtakat”- Vörös Szoba esete), de ez teljesen szubjektív, saját kedvenc.
Külön tetszett a rendezés. Dolye nevében nem szólhatok, de amit róla tudok, az alapján, ő sem játszik ventillátort hat láb mélyen..
Na ennyi voltam, és ha valaki ezen írásom alapján kitalálja, mennyi idős vagyok, hol lakom, és mit csinálok szabadidőmben, és szoktam-e bérgépírni, hegedülni, vagy orvos vagyok-e vidéken, elviszem az operába.
A Dropkick Murphys egy állat! :sör:
15 múltam, szeretem a detektív regényeket, a krimit, a fantasy-t, az akciófilmeket, a burleszket, a horror könyvben esik a legjobban(etc) és mindig félek megnézni ilyen “fórumokat”. Ezt viszont végigolvastam, felemásan éreztem magam. Legrosszabnak azokat az embereket tartom, akik sznobosan viszonyulnak egy egy könyvhöz, de végülis megbocsátható nem?-ugyanis már olyannyira imádják a kedvencüket, hogy szinte minden adaptációtól elvárják, hogy olyan legyen, ahogy xy anno megírta + ahogy ő maguk mindezzel együtt látják.(mindenesetre én is sznobot kiáltottam az elején). Viszont, szerintem az nagyon jó, hogy egy ember úgy ül be egy ilyan sokszor filmrevitt törénetre, hogy kiváncsi ez a rendező(és a színészek) valyon, hogy látja. Én nagyon jól éreztem magam a moziban, tetsztett, ahogy Downey Holmes-t alakítja és tényleg üdítő volt, hogy Watson kicsit más.:) A fent említett ilyen-olyan változatok közül volt szerencsém a brett-féle változathoz és Gaiman novellájához és mindkettő tetszett. (apukám részéről gyűrűk ura és star wars-on, anyuám részéről agatha christien és sherlock holmes-on nöttem fel:) Vicomte-t én is szívesen a kebmlemre ölélném, mert teljesen egyetértek vele. :)
Basszus Hoild téged véletlenül nem Istvánnak hívnak?
kaarnivale: Nem véletlenül hívnak Istvánnak. \:]>
Muhaha hülyeúr! :) Tudtam! Tudtam! Úgy tudtam!!! :)))
Dobj már meg valami elérhetőségeddel a kaarnivale kukac gmail.com-ra légy oly kedves már ha van kedved beszélgetni - gondolom rájöttél közben, hogy a Zoli-féle Kriszta vagyok, ha még nem akkor most már tudod. Rég láttalak téged is! A többieket konkrétan pont tegnap. :)
Na nem offolok tovább, bocs ezért is mindenkitől.
Fú bocs, még valami: mindenképp beszélnem kéne veled, volna néhány kiselejtezendő cuccom (monitorok + miegymás) hátha neked jól jön, vagy ismersz olyat akit érdekel.