Karib-tenger, vérszomjas kalózok, vudu és az Örök Ifjúság Forrása. Harr! Archív találós kérdés a múltból, hátha valaki még nem tudja: mi lehet a kapcsolat a számítógépes játékok legszórakoztatóbb nevű kalóza, Guybrush Threepwood és Tim Powers között? Válasz brainoiz ismertetője végén.

•
A 18. század elején járunk. A Karib-tenger szigetei és titkos kikötői fölött lassan leáldozik a kalózok napja, de Feketeszakáll, a leghírhedtebb tengeri mészáros még egy utolsó nagy kalandra készül. Mindez történelmi tény, akárcsak Tim Powers regényének számos más eleme, azonban egy fontos részlet mindent más megvilágításba helyez: ez a Karib-tenger varázslatos és érintetlen hely, ellentétben a vassal és kővel beépített, kizsigerelt Európával. A kalózok vudu-istenekkel, a loákkal alkudoznak mágikus védelemért és hathatós átkokért, bármikor visszatérhetnek a halottak, és Európából érkezett mágusok harcolnak egymással a Florida mérgező mocsaraiban megbúvó legendáért… az Örök Ifjúság forrásának titkáért.

Az On Stranger Tides az örökzöld kalózromantikát elegyíti a történelmi tényekkel és a dark fantasyvel, ami A Karib-tenger kalózai elsöprő sikere után talán kevéssé tűnik újszerű ötletnek. Tim Powers regénye azonban még 1987-ben jelent meg, amikor — és még vagy tizenöt évig — a filmstúdiók bottal sem merték megpiszkálni a témát (mert abban a néhány esetben, amikor mégis megtették, csúfos bukás kerekedett belőle), ezért méltán számít úttörőnek. A rajongók által a szerző egyik legjobb regényének tartott mű hosszú ideig keresett hiánycikknek számított, de sok év után végre a Babbage Pressnek köszönhetően új kiadásban ismét beszerezhető.

A regény népszerűsége nem véletlen. Amellett, hogy hálás témához nyúlt (kardpárbajok! vérengző kalózok! kísértethajók és elrabolt hölgyek!), a Powers-féle stílusjegyek remek kalandregényé tették az amúgy is ötletes alapanyagot.

Az urban fantasy mestere híres arról, hogy kiválóan ért a titkos történelemhez. Nem egyszerűen alternatív történelmet ír, hanem az általunk ismert történelmi események kulisszái mögött zajló „valódi” eseményeket mutatja be. Powersben az a zseniális, ahogyan a létező tényeket elegyíti a fantasztikummal, és így olyan rejtett összefüggéseket konstruál, amelyek némi képzelőerővel végiggondolva akár meg is történhettek volna. Ezért olyan fogósak az alapötletei: a gengsztereket és az Arthur-mondakört keverő Last Call lelkekkel pókerező Halászkirálya, a Declare hidegháborús kémjátszmája dzsinnekkel, Bécs török ostroma mágusokkal a Drawing of the Darkban vagy a magyarul is megjelent The Anubis Gates (Anubisz kapui), ahol Lord Byron Londonjában próbálnak hatalmat szerezni az egyiptomi istenek.

Nincs ez másként az On Stranger Tides esetében sem. A regény lapjain a Karib-tenger gyarmatosításának története vagy Feketeszakáll életének legfontosabb mozzanatai keverednek a spanyol konkvisztádorok legendáival, a vuduval és a bennszülött mítoszokkal. (Feljegyzett tény például, hogy Feketeszakáll csata előtt parázsló kanócokat font a hajába, és a mai napig egyedülállónak számít kegyetlensége és vérszomja — Powerstől azonban azt is megtudhatjuk, pontosan miért történ(hetet)t mindez így…)

A történetről csak röviden: az ifjú John Chandagnac, aki korábban bábosként járta az öreg kontinenst (igen, egy tipikusan bizarr Powers-hős), jogos családi bosszúvágytól hajtva utazik Jamaica felé, amikor kalózok támadnak rájuk. A rajtaütés során két útitársa, a félkarú Hurwood és az ellenszenves orvos, Leo Fiend színt vall, és kiderül, hogy végig a kalózokkal voltak; a sors fintora, hogy Chandagnac pedig éppen miattuk kényszerül felcsapni kalóznak. Jack Shandy néven kezd új életet, ami azonban még több kellemetlenséget és fordulatot tartogat számára, amikor a csinos Beth Hurwood miatt még jobban belebonyolódik abba a különös játszmába, amit a világ egyik utolsó érintetlen sarkában vívnak veszedelmes hatalmak.

Az On Stranger Tides jól megírt, szórakoztató és ötletes fantasy. Mint oly sok más klasszikus regény esetében, ennek is kicsit megkopott a fénye a bevezetőben is említett, A Karib-tenger kalózai után feltámadt kalózreneszánsz ragyogásában, de az első néhány fejezet után már szerencsére múlik az összehasonlítgatás kényszere. (Egyébként is, a Pirates of the Caribbean vidámpark már a hatvanas évek óta létezik Disneylandben és eredetileg Barbarossa kapitány helyett Feketeszakállra épült, szóval tekinthetjük közös hatásnak).

Azoknak, akik valamennyire járatosak a számítógépes kalandjátékok világában, újabb érdekes adalék lehet, hogy a műfaj aranykorának egyik klasszikusa, a Monkey Island sorozat milyen sokat köszönhet az On Stranger Tides-nak. Ez a kissé ütődött, rendkívül szórakoztató és fantáziadús játék egy sosemvolt Karib-tenger idealizált kalóz-aranykorában játszódik, büszke vitorlásokkal, zombikalózokkal és vudu varázslónőkkel, főszerepben egy bizarr nevű, lelkes fiatalemberrel („My name is Guybrush Threepwood and I want to be a pirate!”), Elaine-el, a talpraesett kormányzónővel és LeChuckkal, a démoni kalózfejedelemmel. Ha ismerős a hangulat, nem véletlen: Ron Gilbert, a sorozat megalkotója saját bevallása szerint Powers regényét olvasva ihletődött meg még a kilencvenes évek elején (saját blogjában vall erről), ezért A Karib-tenger kalózai filmek, a hajózós-kardozós regények, az alternatív történelem és a fantasy rajongóin kívül a Guybrush Threepwood fan club tagjainak is ajánlott olvasmány az On Stranger Tides. (A játékról írott cikkünk itt olvasható.)